Ez a gondolat támadt a lengyelek többségében, amikor a múlt héten megismertük az Államközi Légügyi Bizottság (MAK) zárójelentését a szmolenszki katasztrófáról, melyben tavaly áprilisban meghalt Lech Kaczyński államelnök és az őt kísérő 95 személy. Kezdjük azzal, hogy a nevében "nemzetközi" bizottság valójában orosz intézmény (a néhány szovjet utódköztársaság tagsága pusztán formális). Így mindazt, ami elhangzott Tatyána Anodina, a bizottság elnöke szájából, az orosz hatóságok álláspontjának lehet tekinteni. Hogy mi köze a Kremlnek az elvileg objektív baleseti vizsgálathoz? Csak annyi, amennyi például a Mihail Hodorkovszkij ügyében hozott ítélethez, amelyet a függetlennek nevezett bíróság hirdetett ki.
Nem vitás, lengyel részről a szmolenszki utazást rosszul szervezték meg. A gép pilótái nem voltak kellőképpen felkészítve feladatukra, a repülés utolsó szakaszában a légierő parancsnokának jelenléte a pilótafülkében egyenesen pszichikai nyomásgyakorlásnak tekinthető. Ráadásul - ahogy a halottkémvizsgálatból már tudjuk - Andrzej Błasik tábornok enyhén ittas is volt. Akárhogy volt is, a fő okok világosak: köd, stressz, vakmerőség.
Az éremnek azonban másik oldala is van: Anodina egy szót sem ejtett arról, mekkora az orosz felelősség a balesetben. Szó sincs arról, hogy "mesterséges ködöt" hoztak volna létre, vagy hogy az őrök végeztek a túlélőkkel, ahogy néhány jobboldali szélsőséges még mindig hajtogatja - a valóság azonban e nélkül is nyugtalanító. A tavaly áprilisban Szmolenszkban járt újságírók hajmeresztő dolgokat meséltek: a kifutópálya jelzőlámpáinak fele nem működött, jó részük pedig nem látszott a bozóttól. Az "irányítótoronynak" nevezett alkalmatosság inkább egy szétesőfélben lévő tyúkólhoz hasonlított. Alapos az a gyanú is, hogy a reptéri radar sem működött rendesen, így a pilóták hibás információt kaptak gépük magasságáról (a fekete doboz elemzése alapján úgy tűnik, a pilóták az utolsó pillanatban azt hitték, hogy 60 méterrel magasabban vannak, mint a valóságban). Az igaz, hogy a "toronyban" szolgáló tiszt le akarta beszélni a lengyeleket a kockázatos landolásról, de ezután beszélt valakivel Moszkvában, és megváltoztatta döntését. A moszkvai felettes kilétét titok övezi, miközben a jegyzőkönyv leír minden nyikorgást a pilótafülkében. A jelentésben még arról sincs említés, hogy a lengyel gép előtt landoló orosz Il-72 alig úszta meg a balesetet, vagy arról, hogy a fedélzeten nem volt orosz kísérőpilóta, melynek jelenlétét pedig Varsó külön kérte.
Az utóbbi húsz évben sok minden változott Oroszországban, egy azonban nem: minden kényelmetlen igazság általában "államellenes". Ha ráadásul valaki rossz fényben állítja be az orosz hazát, az már súrolja a hazaárulást - főleg, ha a dolog külkapcsolatokra vonatkozik, vagy az érinthetetlen hadseregre. A szmolenszki reptér pedig katonai létesítmény, ráadásul egy elit alakulat a gazdája.
Fordítva is igaz: ami Oroszországban egy nemzetközi jelentőségű dokumentumba kerül, az nem lehet véletlen. Ez esetben még a lélektani tényezőknek is szerepük van: a tényeket érezhető kacsintással, rosszmájú mosollyal tálalták. Anodina sajtótájékoztatóján nagyon is vették a lapot. Másnap minden német bulvárlap megírta, hogy "a részeg lengyel tábornok okozta a szmolenszki katasztrófát". Azért is nehéz véletlent sejteni a dolgokban, mert a MAK-jelentés bemutatásának körülményei is meglepték a lengyel félt. Donald Tusk miniszterelnök alig két héttel korábban jelezte a lengyel kormány álláspontját, várva, hogy az oroszok ezt figyelembe veszik. Csalódnia kellett, mert a végső dokumentum nem sokban különbözött az előzetes változattól, a MAK sajtókonferenciáját pedig éppen Tusk szabadságával egy időben rendezték meg. Bár a kormányfő azonnal hazatért, a hír már világgá reppent. Persze, orosz változatban.
Rövidesen elkészül a lengyel zárójelentés is. A szak értők szerint 90 százalékban megegyezik majd azzal, amit az oroszoktól hallottunk. És éppen ezen a néhány hiányzó oldalon múlik az orosz állam becsülete. De ne akarjunk túl sokat - a katyńi ügyben még mindig nem tudtuk meg a teljes igazságot, pedig azóta nem kilenc hónap, hanem hetven év múlt el.
